Már a találkozásunk sem volt mindennapi a férjemmel, hiszen a Balaton parton találkoztunk egy nem mindennapi társaságban volt ő sem és én sem, és az sem volt biztos, hogy egyáltalán másnap újra összesodor minket a szél és újra találkozunk, akkor pedig soha nem tudtuk volna megtalálni a másikat, de az élet segített bennünket, és bizony most már két gyerek boldog szülei vagyunk, amit persze a találkozáskor el sem tudtunk volna képzelni. Megszelídült a vad motoros férjem is azóta, és én is családanyává váltam, és most, hogy közeleg a házassági évfordulónk kerek száma, rájöttünk, hogy mennyi minden történt, és mennyi mindent éltünk meg együtt. Persze sokszor békességben, sokszor nagyobb érzelmi viharokban, de mindig egymáshoz találtunk vissza, és azt gondolom, hogy ez a legfontosabb.
Persze én mindig mindenre rájövök, és tényleg nagyon nehéz nekem meglepetést okozni, és most sincs ez másképp, mert megtaláltam a garázsban, hogy egy Balaton vászonkép lesz az ajándéka, amit azt gondolom még nem volt ideje becsomagolni, de semmiképp sem árulnám ezt el neki, hiszen biztos vagyok benne, hogy alig várja, hogy kibontsam és meglássam, hogy az ajándék bizony egy nagyon régi emlék felelevenítésére szolgál, ami talán életünk egyik legboldogabb nyarán történt, ahol eldőlt, hogy az életünk összekötődik, és közösen megyünk tovább a nagy úton.
Biztos vagyok benne, hogy ő is nagyon meg fog lepődni az én ajándékomon, és hogy el is fogok érzékenyülni, még akkor is, ha megtaláltam ezt a gyönyörű ajándékot véletlen. Ezt pedig ő sosem tudhatja meg, mert ez nem csak egy egyszerű szülinap vagy évforduló, hanem úgy érzem egy újabb állomás, hiszen a gyerekek lassan kiröppennek és megint egy hatalmasat fog változni az életünk.